a villamosmegállóban mellettem, de félig háttal nekem, áll valaki, nem tudom fíú vagy lány, bár hosszú szőke egyenes haja a hátát verdesi csapzottan - de ez nem jelent semmit, a vállán ütött-kopott, seszínűn rongyolódó tarisznya, ám rajta két szines folt, amik az angol illetve az amerikai zászlót imitálják középpontjukban egy-egy gombbal, a kopott farmer térd alattig ér, a már mezitláb lábszár egy magasszárú tornacipőben végződik, csikos matrózpóló, és nocsak a mozdulatlanság annak is köszönhető, hogy a kezében egy könyv, amit elmerülten olvas, méghozzá régi , újrakötött könyvet, mutatják a sárguló lapok is, meg a  régi betűtipus, a fejezet cime pedig , amibe annyira belemerül:

A nőről, különösen esztétikai szempontból

Jön a  villamos, elmozdulunk, látom, ő előttem, most már , eltekintve olvasmányától is, látszik hogy lány (bár attól is lehete fiú), le is zuttyan előttem egy ülésre (nem ő, más lesz, aki átadja ahelyét), ő fejét föl se emelve olvas tovább, már át is lapozott - nagyon belemélyedhetett a nő esztétikai szempontú vizsgálatába - már teljesen nyilvánvaló, hogy nő, ahogy ül, a lejjebb csúszó farmer alól kilátszik a csipője meztelensége,s a nadrág fölött a világoskék bugyijának kissé fodros széle is

vajon a könyv szerzője mit szólna hozzá, "különösen esztétikai szempontból"?

bár az is érdekelne, hogy ő mit, ahhoz, amit ilyen elmerülen olvas

bár már pusztán e tény elgondokodtató...

reggel belebotlok a postáról ismerős biztonsági őrbe a szomszédos lépcsőház előtt, ugyanúgy sétafikál, mint megszokott helyén, mit kereshet itt, aztán látom a postai biciklliket, később a postást , akit kisér, mint árnyék, ő is biciklin. Nyugdijat hordhat a postás. Ilyenkor dukál a testőrség. (mennyi is lehet a sok kisnyugdij együttesen?!)

előttük megyek,  buszhoz sietek. 10000Ft-nál nem lehet több nálam. Nincs is testőrőm - az igaz.

de lélekőröm, remélem, igen....

hát csak jó ez a blogvilág! - ha nem lenne ... én bizony nőnapi köszöntő nélkül hervadozok

itt viszont akadt jónéhány férfiú, aki gondolt ismeretlen blogtársaira (azaz blogtársnőire) is, és írt vagy videofilmként feltett köszöntőket

köszönet nekik a figyelmességért

úgy látszik, ahogy öregszik az ember , egyre inkább csak "ember"ré válik

de ez nem is baj:

(vö: "József Attila: mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők, szabadok, kedvesek, s mind ember, mert az egyre kevesebb.

míg aktív voltam, a munkahelyen sokszor automatikusnak tűnt a nőnapi megemlékezés, a kötelező pirosszegfűkkel, sablonköszöntőkkel, kissé erőltetett mosolyokkal - úgyis...

mert miért is van ez az évi 1 napja a nőknek - eredetileg a nők jogaiért, egyenjogúságáért szólt.

hát kivívtuk.

miért is várjuk , hogy ezért még ünnepeljenek is.(?) pláne azt, aki már nem is "dolgozik"...

de azért egy szál virágot elnéznék az asztalomon...

vagy  a kertben -de már kert sincs....

festmény igen,

ott a virágok legalább nem hervadnak el sose

íme, gyönyörködhet benne mindenki:

(minden "ember")

túl sok halál

túl kevés szerelem

túl sok jóvátehetetlen

és pótolhatatlan

túl kevés élet